Szia kedves olvasó,
Régóta érlelődött bennem már a gondolat, hogy blogot írjak.
De mindig akadt ok és kifogás, hogy miért is ne tegyem. (a szokásos: időhiány: gyerek-munka-háztartás szent háromszöge, a tanulás, meg a többi). A leggyakoribb ok a fáradság volt.
Viszont ma hirtelen szakadt rám a "szabadidő" :) vagyis......
Reggel, miután lefutottam a szokásos köröket, megérkeztem a munkahelyemre.
Annak ellenére, hogy hétfő van, elég jókedvűen indult a nap. A kolléganő várt az irodában, akinek két éve a helyére mentem. Ő talált egy jobban fizető főállást, de itt megmaradt "külsős" "főnök"-i szerepben, ami annyit jelent, hogy napi szinten nincsen bent, csak néha jár be.
Viszont:ahogy leültem volna a helyemre, mondta, hogy "beszéljünk".
És letette elém az ilyenkor szokásos papírkát, a munkaviszony megszüntetéséről.
Hát kösszépen, ez igencsak jól esett :) az indok pedig, hogy neki jan.1-el megszűnt a "jól fizető" munkahelye, és visszajön :)
Én voltam az ostoba, hiszen az elmúlt hónapban folyamatosan bejárt az irodába, és gyakorlatilag "vette át " a munkámat.
Így hát hazajöttem. Nem volt érzelmes búcsúzkodás, csak az irodán "kívüli" kollégáktól. Persze belül zokogtam és most is potyognak a könnyeim, hogy ezt vajon miért érdemeltem ki?
És miért így? Bár a cég sok dolgozónak mondott már fel ugyanígy, de azért mellbevágott ezafajta eljárásrend.
És a gyerek szombaton nyelvvizsgázik.
És addig hogy ne mondjam el neki? Hogy játsszam el a színházat? Mit tegyek? Mit ne tegyek? Hogy induljak neki az álláskeresésnek?
- pánikszerűen felhívtam pár ismerőst, néhányuknak írtam, hogy hátha.....
- álláskereső oldalakról jelentkeztem állásokra
- facebook csoportokban jelentkeztem a meghirdetett munkákra.
és most itt ülök, úgy érzem, hogy teljes a kilátástalanság, egyszerűen nem látom a jövőt.
Hiszen annyi tervünk volt (lett volna) a tavaszra, a nyárra és most hogyan tovább......
folyt.köv.